ANYASEB
Az anyaseb nem egy konkrét esemény, és nem az édesanya hibáztatásáról szól.
Az anyaseb egy belső hiányállapot, amely akkor alakul ki, amikor egy kislány nem kapja meg azt az érzelmi biztonságot, figyelmet és feltétel nélküli elfogadást, amire szüksége lett volna.
Például akkor, ha:
– az édesanya érzelmileg nem volt elérhető
(fáradt volt, túlterhelt, saját fájdalmával küzdött)
– sok volt a gondoskodás, de kevés az érzelmi jelenlét
(megvolt minden, csak nem volt igazi figyelem)
– a gyermek akkor kapott szeretetet, ha „jól viselkedett”
(csendes volt, ügyes volt, nem volt „problémás”)
– magas elvárások között nőtt fel
(jó jegyek, teljesítmény, megfelelés)
– gyakran hallotta:
„Ne sírj.”
„Ne legyél ilyen érzékeny.”
„Most nincs időm erre.”
– az édesanya maga is alkalmazkodó, önfeladó volt
(a kislány ezt tanulta meg női mintaként)
– a gyermek túl korán „felnőtt szerepbe” került
(segített, vigyázott másokra, megértő volt)
– az édesanya szeretete kiszámíthatatlan volt
(hangulatfüggő, feltételhez kötött)
– nem volt megengedve a harag, a düh, a nemet mondás
(„egy jó kislány nem ilyen”)
– a gyermek azt tanulta meg, hogy az érzései terhet jelentenek
